Október 6-án iskolánk közössége méltóságteljes ünnepi műsorral hajtott fejet az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúi előtt. Ezen a napon azokra a magyar hősökre emlékezünk, akik életüket adták a hazáért, a szabadságért és egy függetlenebb Magyarországért.

A megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd Petőfi Sándor Európa csendes, ujra csendes… című költeménye idézte fel a szabadságharc eszméjét és a magára maradt, mégis kitartó magyar nemzet küzdelmét.

A műsor során korabeli naplórészletek elevenítették fel az aradi vár utolsó napjainak feszült, fájdalmas hangulatát. Különösen megrendítő pillanatokat teremtettek az aradi vértanúk utolsó mondatai, amelyek Beethoven Holdfény szonátájának dallamai mellett hangzottak el. A búcsúszavakból hit, hazaszeretet, becsület és rendíthetetlen bátorság szólt hozzánk.

Az emlékezést Wass Albert Záróvers című költeménye tette még teljesebbé. Sorai arra figyelmeztetnek bennünket, hogy egy nemzet történelmének fájdalmai és áldozatai nem merülhetnek feledésbe:

„Valahol szörnyű vihar lehetett…
S a viharban egy nemzet elveszett…!”

Október 6. nem csupán a gyász napja. A hűség, a helytállás, a hazaszeretet és a nemzeti összetartozás napja is. Az aradi vértanúk példája ma is arra tanít bennünket, hogy a szabadságért, a hazáért és egymásért vállalt felelősség olyan érték, amelyet nemzedékről nemzedékre tovább kell adnunk.

🕯️ Tisztelettel és főhajtással emlékezünk az aradi vértanúkra és mindazokra, akik életüket áldozták Magyarország szabadságáért.

Dicsőség a hősöknek!
Emlékük örökké él a magyar nemzet szívében.